Anyagi javakról, feladatukról

Egyházunk szkeptikus az anyagi javakkal szemben. Nem meghatározó, hogy gyalog vagy autóval járunk-e, nem számít, porcelán csészéből vagy agyag edényből fogyasztjuk-e a reggeli kávét. Van, aki mindent megtesz a porcelánért, vakon tör előre a cél eléréséért, mégsem sérti senki egyéni érdekeit, nem okoz zavart a békében és az őt övező egyensúlyban. Van, aki szerény, visszahúzódó, reggelente a repedezett agyag bögréből szürcsöli az első kortyokat, mégis súlyos kárt tesz esztelen cselekedeteivel, meggondolatlan, ingerült és agresszív viselkedésével a konszonanciában. Ezért a KeHenista ideológia nem ítél gazdasági befolyás, anyagi javak egyénenként felhalmozott mennyisége, szegénység vagy gazdagság alapján, mert ezek a tulajdonságok nem függenek közvetlenül a Lélek, a Tudat, és a Legbelső "ÉN" tisztaságától, rendezettségétől. Rendelkezzen akár a Kecske, akár a Tehén identitásjegyeivel, lehet kehenista filozófia szerint jó és rossz is az ember.
Nem fogadjuk el azonban, hogy a pénz, néhány darab papír, csilingelő érme vagy műanyag arany színű kártya mindenek feletti hatalommal ruházza föl gazdáját. A pénz NEM hatalom. A pénz eszköz a káosz ellen. Hatalom az, ha a vagyonnal bíró nem veszíti el a fejét, józanságát, testi és szellemi tisztaságát, nem taszítja el magától a közösséget, vagy nem süllyed olyan mély társadalmi hullámvölgybe, hogy maga a társadalom veti ki magából, mert ez akár végzetes diszharmóniát okozhat, az ösztön "én" dühöng, forrong, míg egyszer kiszabadul, és elemészti a tudatot, az elme, a teljes, univerzális egyensúly és összhang szétesik. Ezért tiszteletre méltó hatalom és erő, ha az ember jól bánik a pénzel, nagyon sokkal, vészesen kevéssel, nincs jelentősége, hiszen hasonló mértékű felelősséggel jár a szegény embernek megvásárolnia egy autót, hogy dolgozni járhasson reggelente a megélhetéshez szükséges összegért, mint a jómódú embernek arról döntenie, eladja-e a milliókat érő részvénypakettet, hogy terjeszkedhessen cégével, vagy ne, mert holnap magasabb áron válhatna meg a papíroktól. Csakhogy holnap talán a felét sem éri már.
A pénz mozgatná a világot? Nem. A világot emberek mozgatják, számtalan esetben a pénz segítségével, de semmiképp sem tanácsos mindenható fétisként tekinteni a bankók, érmék és bankkártyák halmazára, mert csak tárgyak. A társasjátékot sem a dobókockák játszák, viszont nélkülük lényegesen nehezebben menne. A pénz, úgy ahogyan a kockák is, fontos, de nem nélkülözhetetlen. Ha nem áll rendelkezésre minden kellék egy "játékhoz", módosítani kell a szabályokat.
A javak felhasználása szinte végtelen lehetőséget kínál, de Egyházunk örömmel gondol azokra, akik egymillió dollárból nem veterán autócsodákat vásároltak, hanem ötven hektár esőerdőt, ezzel megakadályozva, hogy azt az ötven hektárt ne szántsák föl, az ott élő lényeket ne pusztítsák el.
Nem elvárás az adakozás. A szegényeknek nem feltétel a boldogsághoz a járókelőktől koldult pénz, mert lélekben kell gazdagnak lenniük. A szellemük legyen vidám attól, hogy tiszta és békés, ne az a pár csepp alkohol vidítsa fel őket, amit az adományokból vesznek. Nem hálát éreznek, mikor az aprót a kezükbe szórják, hanem önzést, irígységet, alkohol iránti beteges vágyat, esetleg gyűlöletet az adakozó felé. Koldus és koldus között van különbség. Ha a saját belső egyensúlyunk már stabil, érezzük a harmóniát, akkor tudni fogjuk, melyik hálás, és melyiknek kell még szenvedni az alkoholizmus és a belső, lelki káosz miatt, vagyis melyiknek ne adjunk pénzt.
A Föld mindig hálás. Hálás, ha megvédjük a kincseit azzal, hogy tulajdonunkba vesszük a területet, és az ártó szándékú, zavaros lelkű, ingatag szellemű embereket nem engedjük a közelébe. De hálás, ha gondozzuk, ha öntözzük, megműveljük, szebbé metsszük a fákat, bokrokat, nem szennyezzük a vizeket, és igyekszünk összhangba kerülni a természettel.

A Szellem Bárkája

A KeHenista Egyház elfogadja néhány, hivatalosan a könnyűdrogok közé sorolt szer használatát, melyek a Föld országainak jelentős hányadában illegálisak. Ide tartozik a Marihuana, a Hasis, több olyan legálisan kapható herbárium, mint például a hallucinogén hawaii rózsamag, valamint a szintén tiltott psilocybin gombák.
Egyházunk ezeket az anyagokat együttesen a Szellem Bárkájának nevezi, hiszen a tudatot olyan világba ringatják, melyet szinte lehetetlen más módon elérni. Ezek a természetből származó anyagok nem laborban előállított, mesterséges kémiai vegyületek segítségével tévesztik meg az elmét, hanem az Egyházunk által nagyrabecsült és tisztelt természetből nyerik erejüket, nem mérgezik a szervezetet. Évmilliók alatt olyan natúr vegyületek alakultak ki ezekben a növényekben, melyek közelebb hozzák a tudatalattit a felettes "én"-hez, harmonizál egymással az ismert, felfogható és megérthető külvilág, a bennünket körülvevő létszféra, a belső ID, vagyis ösztönös "én", a meghatározó, XXI. századi tudat, és gyakran az ismeretlen világ, az univerzum misztériuma. A néma, de nyugtalan tudatalatti közelebb kerül az áhított optimális állapothoz, egész lényünk a két őskaszt keresztmetszete, azaz a tökéletes egyensúly közelébe ér, megtisztul, kitágul és ugyanakkor kiterjeszti önmagát a szintén kitágult, mégis otthonosabb gondolati és valós térben és időben.
Felerősödik a közösség összetartó ereje, ellenben az agresszió, az erőszak tompul vagy teljesen megszűnik, mivel a bennünk élő ősi ösztönök nem kitörni vágynak, nem akarnak felülkerekedni a civilizáltságunk, kultúrált viselkedésünk, szocializáltságunk melléktermékeként létrejött magánzárkából, mert annak rácsai nem tartják rabságban, nincs börtön, helyette végtelen tudati szabadság könnyíti meg a rögös utat a kehenizmus alapja, a békesség és konszonancia felé.

Lét és lélek

Egyházunk kerüli és elutasítja az erőszak minden formáját, de ez a tettlegességre, a fizikai erőszakra vonatkozik. Mindenkiben található egy legbelső, ID-nek nevezett, "ösztönös én", mely az ember civilizálódásától függetlenül kiirthatatlanul létezik, nem szűnt meg, csak halkabbá vált, mondhatni részlegesen elnémult. Elnémulása azonban nem jelenti egyúttal a megnyugvását is, sőt gyakran aktív, és a nehézkes szocializálódás, a társadalomba való beilleszkedés nehézségei időnként felbőszítik, és szűnni nem akaró stresszt okoz. Egyházunk és filozófiánk lényeges tétele, hogy ne csak hangtalanná, elnyomottá tegye ezt az "ösztönös én"-t, hanem megnyugtassa, összhangot teremtsen az ID, a tudatalatti, és a felső, gondolkodó tudat, valamint a külvilág, a környezet, a társadalom, a többi egyén, és a többi egyén belső, tudatalatti ÉN-je között. Ez az univerzális egyensúly pedig kulcsa a nyugalomnak, a kiegyensújozott, megértő és befogadó létnek. Az emberek, tanaink szerint két őskasztba illeszthetők. Egyik őskaszt a kecskét választók, másik őskaszt pedig a tehenet választók csoportja. Az optimális, önmagával és környezetével is harmóniában lévő lény e két őskaszt keresztmetszetében helyezkedik el, viselkedése kiegyensúlyozott, mértéktartó, ugyanakkor határozott, magabiztos.

A természetről és annak erejéről, hasznáról

Egyházunk elutasítja a környezet szennyezését, állatok és növények pusztítását, gyilkolását, hiszen ezek az élőlények évmilliókkal korábbi lakói a nekünk, embereknek is helyet, szállást biztosító Földnek, ezért tiszteletet és megbecsülést érdemelnek. Továbbá nem rendelkeznek olyan fejlett, magas szintű gonoszsággal és megbotránkoztató szokásokkal, mint mi, emberek.

Temészetesen elsőbbséget élvezünk a hozzájuk viszonyított, utolérhetetlen szellemi fölényünknél fogva, kultúránk, technikai tudásunk, gépeink által biztosított fizikai erőnk abszolút úrrá tesz bennünket, de ezzel visszaélni értelmetlen, mert a természetnél még így is sokkalta
gyengébbek vagyunk. Egy áradás, egy hurrikánszezon, egy cunami, egy gigászi vihar, tűzvész vagy szárazság egész településeket dönthet romba vagy tehet lakatlanná. Tisztelnünk kell a Természet elemi erejét. Azon kívül, hogy számunkra legyőzhetetlen, életet ad és biztonságot. Nem az a cél, hogy legyőzzük, uralkodjunk felette, nem leigázandó ellenfél, hiszen táplálékunk és életterünk is a természet által biztosított. Ugyanúgy harmóniára törekszünk a természet és társadalom összfüggésében, mint legbelső énünk és létezésünk kapcsolatában.