Egyházunk kerüli és elutasítja az erőszak minden formáját, de ez a tettlegességre, a fizikai erőszakra vonatkozik. Mindenkiben található egy legbelső, ID-nek nevezett, "ösztönös én", mely az ember civilizálódásától függetlenül kiirthatatlanul létezik, nem szűnt meg, csak halkabbá vált, mondhatni részlegesen elnémult. Elnémulása azonban nem jelenti egyúttal a megnyugvását is, sőt gyakran aktív, és a nehézkes szocializálódás, a társadalomba való beilleszkedés nehézségei időnként felbőszítik, és szűnni nem akaró stresszt okoz. Egyházunk és filozófiánk lényeges tétele, hogy ne csak hangtalanná, elnyomottá tegye ezt az "ösztönös én"-t, hanem megnyugtassa, összhangot teremtsen az ID, a tudatalatti, és a felső, gondolkodó tudat, valamint a külvilág, a környezet, a társadalom, a többi egyén, és a többi egyén belső, tudatalatti ÉN-je között. Ez az univerzális egyensúly pedig kulcsa a nyugalomnak, a kiegyensújozott, megértő és befogadó létnek. Az emberek, tanaink szerint két őskasztba illeszthetők. Egyik őskaszt a kecskét választók, másik őskaszt pedig a tehenet választók csoportja. Az optimális, önmagával és környezetével is harmóniában lévő lény e két őskaszt keresztmetszetében helyezkedik el, viselkedése kiegyensúlyozott, mértéktartó, ugyanakkor határozott, magabiztos.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése