Egyházunk szkeptikus az anyagi javakkal szemben. Nem meghatározó, hogy gyalog vagy autóval járunk-e, nem számít, porcelán csészéből vagy agyag edényből fogyasztjuk-e a reggeli kávét. Van, aki mindent megtesz a porcelánért, vakon tör előre a cél eléréséért, mégsem sérti senki egyéni érdekeit, nem okoz zavart a békében és az őt övező egyensúlyban. Van, aki szerény, visszahúzódó, reggelente a repedezett agyag bögréből szürcsöli az első kortyokat, mégis súlyos kárt tesz esztelen cselekedeteivel, meggondolatlan, ingerült és agresszív viselkedésével a konszonanciában. Ezért a KeHenista ideológia nem ítél gazdasági befolyás, anyagi javak egyénenként felhalmozott mennyisége, szegénység vagy gazdagság alapján, mert ezek a tulajdonságok nem függenek közvetlenül a Lélek, a Tudat, és a Legbelső "ÉN" tisztaságától, rendezettségétől. Rendelkezzen akár a Kecske, akár a Tehén identitásjegyeivel, lehet kehenista filozófia szerint jó és rossz is az ember.
Nem fogadjuk el azonban, hogy a pénz, néhány darab papír, csilingelő érme vagy műanyag arany színű kártya mindenek feletti hatalommal ruházza föl gazdáját. A pénz NEM hatalom. A pénz eszköz a káosz ellen. Hatalom az, ha a vagyonnal bíró nem veszíti el a fejét, józanságát, testi és szellemi tisztaságát, nem taszítja el magától a közösséget, vagy nem süllyed olyan mély társadalmi hullámvölgybe, hogy maga a társadalom veti ki magából, mert ez akár végzetes diszharmóniát okozhat, az ösztön "én" dühöng, forrong, míg egyszer kiszabadul, és elemészti a tudatot, az elme, a teljes, univerzális egyensúly és összhang szétesik. Ezért tiszteletre méltó hatalom és erő, ha az ember jól bánik a pénzel, nagyon sokkal, vészesen kevéssel, nincs jelentősége, hiszen hasonló mértékű felelősséggel jár a szegény embernek megvásárolnia egy autót, hogy dolgozni járhasson reggelente a megélhetéshez szükséges összegért, mint a jómódú embernek arról döntenie, eladja-e a milliókat érő részvénypakettet, hogy terjeszkedhessen cégével, vagy ne, mert holnap magasabb áron válhatna meg a papíroktól. Csakhogy holnap talán a felét sem éri már.
A pénz mozgatná a világot? Nem. A világot emberek mozgatják, számtalan esetben a pénz segítségével, de semmiképp sem tanácsos mindenható fétisként tekinteni a bankók, érmék és bankkártyák halmazára, mert csak tárgyak. A társasjátékot sem a dobókockák játszák, viszont nélkülük lényegesen nehezebben menne. A pénz, úgy ahogyan a kockák is, fontos, de nem nélkülözhetetlen. Ha nem áll rendelkezésre minden kellék egy "játékhoz", módosítani kell a szabályokat.
A javak felhasználása szinte végtelen lehetőséget kínál, de Egyházunk örömmel gondol azokra, akik egymillió dollárból nem veterán autócsodákat vásároltak, hanem ötven hektár esőerdőt, ezzel megakadályozva, hogy azt az ötven hektárt ne szántsák föl, az ott élő lényeket ne pusztítsák el.
Nem elvárás az adakozás. A szegényeknek nem feltétel a boldogsághoz a járókelőktől koldult pénz, mert lélekben kell gazdagnak lenniük. A szellemük legyen vidám attól, hogy tiszta és békés, ne az a pár csepp alkohol vidítsa fel őket, amit az adományokból vesznek. Nem hálát éreznek, mikor az aprót a kezükbe szórják, hanem önzést, irígységet, alkohol iránti beteges vágyat, esetleg gyűlöletet az adakozó felé. Koldus és koldus között van különbség. Ha a saját belső egyensúlyunk már stabil, érezzük a harmóniát, akkor tudni fogjuk, melyik hálás, és melyiknek kell még szenvedni az alkoholizmus és a belső, lelki káosz miatt, vagyis melyiknek ne adjunk pénzt.
A Föld mindig hálás. Hálás, ha megvédjük a kincseit azzal, hogy tulajdonunkba vesszük a területet, és az ártó szándékú, zavaros lelkű, ingatag szellemű embereket nem engedjük a közelébe. De hálás, ha gondozzuk, ha öntözzük, megműveljük, szebbé metsszük a fákat, bokrokat, nem szennyezzük a vizeket, és igyekszünk összhangba kerülni a természettel.
Nem fogadjuk el azonban, hogy a pénz, néhány darab papír, csilingelő érme vagy műanyag arany színű kártya mindenek feletti hatalommal ruházza föl gazdáját. A pénz NEM hatalom. A pénz eszköz a káosz ellen. Hatalom az, ha a vagyonnal bíró nem veszíti el a fejét, józanságát, testi és szellemi tisztaságát, nem taszítja el magától a közösséget, vagy nem süllyed olyan mély társadalmi hullámvölgybe, hogy maga a társadalom veti ki magából, mert ez akár végzetes diszharmóniát okozhat, az ösztön "én" dühöng, forrong, míg egyszer kiszabadul, és elemészti a tudatot, az elme, a teljes, univerzális egyensúly és összhang szétesik. Ezért tiszteletre méltó hatalom és erő, ha az ember jól bánik a pénzel, nagyon sokkal, vészesen kevéssel, nincs jelentősége, hiszen hasonló mértékű felelősséggel jár a szegény embernek megvásárolnia egy autót, hogy dolgozni járhasson reggelente a megélhetéshez szükséges összegért, mint a jómódú embernek arról döntenie, eladja-e a milliókat érő részvénypakettet, hogy terjeszkedhessen cégével, vagy ne, mert holnap magasabb áron válhatna meg a papíroktól. Csakhogy holnap talán a felét sem éri már.
A pénz mozgatná a világot? Nem. A világot emberek mozgatják, számtalan esetben a pénz segítségével, de semmiképp sem tanácsos mindenható fétisként tekinteni a bankók, érmék és bankkártyák halmazára, mert csak tárgyak. A társasjátékot sem a dobókockák játszák, viszont nélkülük lényegesen nehezebben menne. A pénz, úgy ahogyan a kockák is, fontos, de nem nélkülözhetetlen. Ha nem áll rendelkezésre minden kellék egy "játékhoz", módosítani kell a szabályokat.
A javak felhasználása szinte végtelen lehetőséget kínál, de Egyházunk örömmel gondol azokra, akik egymillió dollárból nem veterán autócsodákat vásároltak, hanem ötven hektár esőerdőt, ezzel megakadályozva, hogy azt az ötven hektárt ne szántsák föl, az ott élő lényeket ne pusztítsák el.
Nem elvárás az adakozás. A szegényeknek nem feltétel a boldogsághoz a járókelőktől koldult pénz, mert lélekben kell gazdagnak lenniük. A szellemük legyen vidám attól, hogy tiszta és békés, ne az a pár csepp alkohol vidítsa fel őket, amit az adományokból vesznek. Nem hálát éreznek, mikor az aprót a kezükbe szórják, hanem önzést, irígységet, alkohol iránti beteges vágyat, esetleg gyűlöletet az adakozó felé. Koldus és koldus között van különbség. Ha a saját belső egyensúlyunk már stabil, érezzük a harmóniát, akkor tudni fogjuk, melyik hálás, és melyiknek kell még szenvedni az alkoholizmus és a belső, lelki káosz miatt, vagyis melyiknek ne adjunk pénzt.
A Föld mindig hálás. Hálás, ha megvédjük a kincseit azzal, hogy tulajdonunkba vesszük a területet, és az ártó szándékú, zavaros lelkű, ingatag szellemű embereket nem engedjük a közelébe. De hálás, ha gondozzuk, ha öntözzük, megműveljük, szebbé metsszük a fákat, bokrokat, nem szennyezzük a vizeket, és igyekszünk összhangba kerülni a természettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése