Városok, falvak, égbe nyúló épületek, aszfaltozott utak, elektromos szerkezetek. Oldalakon keresztül sorolható, mik a civilizáció kézzel fogható kreálmányai. Szükségesek ezek egyáltalán? Igen, mert a civilizáció motorja megállíthatatlan, még akkor is, ha a pusztulás felé sodorja az emberiséget. Gondoljunk a fegyverek fejlődésére. A pattintott kőbaltától egészen a hidrogénbombáig jutottunk. Emberek saját embertársaik életét kioltó tárgyakat találtak fel, céltudatosan keresték az eszközöket, melyek segítségével lehetséges egyetlen gombnyomással egész metropoliszok lakosságának elpusztítása. Az évezredek során egyre hatékonyabb eszközökkel bővült az arzenál, sorakoznak az atomsilókban a robbanófejek, akár holnap kitörhet egy olyan háború, ami néhány hét alatt romba dönt mindent, ami évezredek során felépült.
Nem elég gyors az evolúció, vagy egyáltalán nem érvényes a szellemre, különben már rá kellett volna ébrednie fajunknak arra, hogy az élet jobb a halálnál. Ezt persze jelenlegi ismereteink szerint nem lehet bizonyítani, mégis ragaszkodunk az élethez, azért járunk orvoshoz, azért szedünk gyógyszereket, és azért búsulunk, mikor szeretteink közül eltávozik valaki, mert élni szeretnénk és félünk a haláltól, elszomorít közelségének még a gondolata is. Mégis dúlnak háborúk, ártatlanok halnak meg, most a XXI. században is. Ártatlanok. Kik a bűnösök egy háborúban? Ez nézőpont kérdése. Bűnös lehet egy katona, aki lelő egy ellenséges kollégát, aki az ő szemében szintén vétkes, legalábbis ellenség, és ez az ok elegendő ahhoz, hogy gránátot hajítson felé. Vagyis minden katona bűnös, mert egymást lövik agyon, ezáltal gyilkosokká válnak? Vagy minden katona ártatlan, mert a hazáját szolgálja, és egy szebb, boldogabb és gazdagabb jövő reményében hajtják végre a parancsokat?
Bűnös maga az Ember, mert agresszív és telhetetlen? De miért agresszív és miért telhetetlen? Mire vágyik, ami csak akkor lehet az övé, ha gyilkol érte? Földterület, arany, olaj… egyszóval vagyon. A vagyon hatalom, a hatalom birtoklása öngyilkosság a történelem eseményeiből okulva, mert aki kiemelkedően nagy befolyással, sok pénzzel bír, az mindig a célkeresztben találja magát, és előbb vagy utóbb rávetik magukat a nagyravágyó, éhes vetélytársak, széttépik, és kezdődik minden elölről. Végtelen hajsza egy mókuskerékben. Bár ha jobban belegondolunk, talán nem is végtelen, mert egyetlen atomháború elegendő ahhoz, hogy meglobogtassák a kockás zászlót, csakhogy senki nem lesz már, aki átszakítja a célszalagot.
Azok a társaságok, akik kirobbantják a háborút, majd zsinóron mozgatják a hadsereget egy kényelmes fotelben ülve, elérhetetlenek, és valójában nem is fontosak. Nem szabad gyűlölettel rájuk gondolni, nincs szükség újabb bűnbakok keresésére, nem erőszak a megoldás, mert az köztudottan erőszakot szül. Nehéz lenne erről meggyőzni azt a szülőt, akinek a gyermekét egy eltévedt töltény ölte meg, de akkor sem bosszú a válsz. Gyökeres változásra van szükség, mely a Kehenista Egyház filozófiája szerint lassú, de hatásos, békés és célravezető folyamat. Az egyéneknek kell megváltozniuk, minden embernek nyugodt és átgondolt lépésekre kell törekednie az élet minden területén, nem hirtelen, dühből elkövetni ostobaságokat, amiket megbánhat. Ha sikerül lenyugtatni a belső, agresszív ösztönös énünket, egészen másként fogjuk látni a világon, értékrendünk megváltozik. Fontos, hogy ne erőltessük ezt a folyamatot, mert az belső énünk elleni erőszak volna. Könnyebbé és gördülékenyebbé teszi a változást, ha élünk a marihuánás cigaretta, vagy egyéb cannabis származékok nyugtató, tudattágító erejével, hagyjuk, hogy értelmes tudatunk lassan lecsillapítsa a környezet okozta stressztől forrongó tudatalattinkat. Minden embernek meg kell találnia a tökéletes harmóniát önmagában, és át kell adnia az így szerzett új tudást és tapasztalatot a társainak, hogy mindenkihez eljusson. Célunk, hogy a harcba küldött katonák elérjék azt a tudati síkot, ahol újraértékelik önmagukat, és a föld hadseregei egy emberként tegyék le a fegyvert, a politikusok közösen adják ki a parancsot az összes tömegpusztító fegyver megsemmisítésére.
Mi az oka a harcnak és az erőszaknak? Megtisztult és kiegyensúlyozott tudattal ráébrednek majd az emberek, hogy SEMMI, és egyszerre egy szebb, boldogabb és gazdagabb világban találják magukat, olyanban, amiért egészen addig gyilkoltak, bombáztak és romboltak.
Nem elég gyors az evolúció, vagy egyáltalán nem érvényes a szellemre, különben már rá kellett volna ébrednie fajunknak arra, hogy az élet jobb a halálnál. Ezt persze jelenlegi ismereteink szerint nem lehet bizonyítani, mégis ragaszkodunk az élethez, azért járunk orvoshoz, azért szedünk gyógyszereket, és azért búsulunk, mikor szeretteink közül eltávozik valaki, mert élni szeretnénk és félünk a haláltól, elszomorít közelségének még a gondolata is. Mégis dúlnak háborúk, ártatlanok halnak meg, most a XXI. században is. Ártatlanok. Kik a bűnösök egy háborúban? Ez nézőpont kérdése. Bűnös lehet egy katona, aki lelő egy ellenséges kollégát, aki az ő szemében szintén vétkes, legalábbis ellenség, és ez az ok elegendő ahhoz, hogy gránátot hajítson felé. Vagyis minden katona bűnös, mert egymást lövik agyon, ezáltal gyilkosokká válnak? Vagy minden katona ártatlan, mert a hazáját szolgálja, és egy szebb, boldogabb és gazdagabb jövő reményében hajtják végre a parancsokat?
Bűnös maga az Ember, mert agresszív és telhetetlen? De miért agresszív és miért telhetetlen? Mire vágyik, ami csak akkor lehet az övé, ha gyilkol érte? Földterület, arany, olaj… egyszóval vagyon. A vagyon hatalom, a hatalom birtoklása öngyilkosság a történelem eseményeiből okulva, mert aki kiemelkedően nagy befolyással, sok pénzzel bír, az mindig a célkeresztben találja magát, és előbb vagy utóbb rávetik magukat a nagyravágyó, éhes vetélytársak, széttépik, és kezdődik minden elölről. Végtelen hajsza egy mókuskerékben. Bár ha jobban belegondolunk, talán nem is végtelen, mert egyetlen atomháború elegendő ahhoz, hogy meglobogtassák a kockás zászlót, csakhogy senki nem lesz már, aki átszakítja a célszalagot.
Azok a társaságok, akik kirobbantják a háborút, majd zsinóron mozgatják a hadsereget egy kényelmes fotelben ülve, elérhetetlenek, és valójában nem is fontosak. Nem szabad gyűlölettel rájuk gondolni, nincs szükség újabb bűnbakok keresésére, nem erőszak a megoldás, mert az köztudottan erőszakot szül. Nehéz lenne erről meggyőzni azt a szülőt, akinek a gyermekét egy eltévedt töltény ölte meg, de akkor sem bosszú a válsz. Gyökeres változásra van szükség, mely a Kehenista Egyház filozófiája szerint lassú, de hatásos, békés és célravezető folyamat. Az egyéneknek kell megváltozniuk, minden embernek nyugodt és átgondolt lépésekre kell törekednie az élet minden területén, nem hirtelen, dühből elkövetni ostobaságokat, amiket megbánhat. Ha sikerül lenyugtatni a belső, agresszív ösztönös énünket, egészen másként fogjuk látni a világon, értékrendünk megváltozik. Fontos, hogy ne erőltessük ezt a folyamatot, mert az belső énünk elleni erőszak volna. Könnyebbé és gördülékenyebbé teszi a változást, ha élünk a marihuánás cigaretta, vagy egyéb cannabis származékok nyugtató, tudattágító erejével, hagyjuk, hogy értelmes tudatunk lassan lecsillapítsa a környezet okozta stressztől forrongó tudatalattinkat. Minden embernek meg kell találnia a tökéletes harmóniát önmagában, és át kell adnia az így szerzett új tudást és tapasztalatot a társainak, hogy mindenkihez eljusson. Célunk, hogy a harcba küldött katonák elérjék azt a tudati síkot, ahol újraértékelik önmagukat, és a föld hadseregei egy emberként tegyék le a fegyvert, a politikusok közösen adják ki a parancsot az összes tömegpusztító fegyver megsemmisítésére.
Mi az oka a harcnak és az erőszaknak? Megtisztult és kiegyensúlyozott tudattal ráébrednek majd az emberek, hogy SEMMI, és egyszerre egy szebb, boldogabb és gazdagabb világban találják magukat, olyanban, amiért egészen addig gyilkoltak, bombáztak és romboltak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése